Pin up. Szó szerinti jelentése feltűzni, ami abból ered, hogy a stílus leginkább magazinok borítóján, naptárakon terjedt el, amit a férfiak előszeretettel tűztek fel akár otthon, akár a munkahelyükön a falra, öltözőszekrényre, vagy egyéb jól látható, vagy éppen eldugottabb helyre.
A pin up kihívó, de nem nyíltan szexuális. Flörtölő, de mégsem túl merész. Erotikus, de mégis egy határon belül marad, jól egyensúlyoz a szexi tinédzser és a prűdebb nőtípus között. Aki egyszer látott már pin up modellt, az rögtön felismeri az alapvető stílusjegyeket - a kipirult arcot, a vidám hajfürtöket, a homokóra alkatot, a témához illő általában lengébb öltözetet. De hol és mikor alakult ki ez a stílus. Ehhez vissza kell mennünk a 19. század végi Amerikába, pontosabban az 1880-as évek végére. Bár meglepő lehet, de a női kerékpár térhódítása indította el az egészet. Természetesen már a 19. század első felében is létezett a női kerékpár, azonban a legtöbb orvos, és sok helyen a törvénykezés is tiltotta, kifejezetten ártalmasnak tartotta a nők számára a kerékpározást, mondván a rázós utak nem tesznek jót a nők törékeny csontozatának, az ülés súrlódása pedig egyéb betegségeket okozhat. Mindazon által a kerékpár a szufrazsettek szemében a szabadságot is jelentette, egy olyan járművet, amit férfiak segítsége és kísérete nélkül is használhattak. Mindez az öltözködést is megváltoztatta, hiszen a bicikliket nem lehetett abroncsszoknyában használni, a nőknél is megjelent a nadrág, ami ugyan még inkább szoknyára hasonlított.
A kerékpár szélesebb körben való elterjedésével egyre több nő mondott le az alsószoknyáról, a több rétegű szoknyáról és tért át a rövidebb szoknyára, az úgynevezett bloomerre csizmával. Ez az új divat felfedte a női lábakat, és eddig soha nem látott módon kiemelte a női alakot, a nőiességet. A nők a ruhaviseletükben egyszerre lettek kicsit férfiasabbak, ugyanakkor szexisebbek is. Természetesen ez megragadta a férfiak fantáziáját is, és voltak, akik kiváló üzleti lehetőségeket is láttak a dologban.
Az első olyan illusztrált naptárakat, amiken reklám hirdetések is voltak Thomas Murphy és Edmond Osborn cége nyomtatta. A legelső ilyenen még George Washington képe volt, azonban ez nem hozott átütő üzleti sikert. Az áttörés 1903-ig váratott magára, az első igazi 'lányos' naptárig, ami Cosette néven vált ismertté.
1895-ben Charles Dana Gibson, a Life magazin illusztrátora szinte sokkolta a női divatot a borító illusztrációival, amik dús keblű, darázsderekú, hosszú sötét hajú, telt ajkú nőket ábrázoltak. Gibson a saját feleségéről és annak családjáról mintázta a modelljeit. Az embereknek tetszett a képek érzékisége és szabadossága, ugyanakkor visszafogott erotikus kisugárzása, és hamar nemzeti ikonná, az első 'dream girl'-é lett a Gibson-lány.
A siker után nem meglepő, hogy a többi magazin is másolni kezdte a stílust. Például Howard Chandler Christy alkotta meg a Christy girl-t a Century magazinnak 1895-ben, vagy Harrison Fisher a Fisher girl-t a Puck Magazin és a Cosmopolitan borítóján 1912-ben, ami egészen 1932-ig szerepelt a borítókon.
Az első világháború alatt a propaganda is kihasználta a stílus népszerűségét. Az akkori elnök Woodrow Wilson alakíttatta meg a Division of Pictorial Publicity-t (durva fordításban talán a képi népszerűsítő osztályt), aminek a feladata volt, hogy plakátokkal népszerűsítsék a hazaszeretetet, és kedvet csináljanak a katonasághoz. Ezeken a plakátokon szexi katonai egyenruhába bújt csinos nők hirdették a fiataloknak szánt üzenetet. Az egyik ilyenen a következő szöveg volt: "Ó, bárcsak én is férfi lennék. Akkor csatlakoznék a haditengerészethez." Alatta pedig: "Légy férfi és csatlakozz!"
Az első világháború után aztán jöttek azok a 'harsány 20-as évek'. Sok nő férje, volt távol a háborúban, ezek a nők megízlelték a szabadságot, és ebből később sem akartak engedni. A Jazz korszak rövidebb szoknyákat, alkoholtilalmat, bubifrizurát, a fiatalság lázadását hozta magával. Az akkori szabad-elvű fiatal generáció vad volt, szabad és eléggé exhibicionista. A művészek, mit Rolf Armstrong is követték a trendet és a lehető legkihívóbb öltözetben ábrázolták pin up lányaikat.
A negyvenes években a 2. Világháború alatt újra a propaganda kapta fel a stílust és a hazafiságra, a katonai szolgálatra buzdítottak vele. Innentől terjedt el igazán, köszönhetően a nagyarányú állami propagandának. Magát a pin up kifejezést is 1941-ben használták először, innetől vált divattá a falra tűzni ezeket az alkotásokat. Innentől fogva a fotósokkal is éreztették, hogy erre a stílusra van szükség, és már nem csak rajzolt modellek, hanem valódi fotómodellek is megjelentek. A képek a katonai barakkokban, a tengeralattjárókon, a katonák tárcájában is ott voltak, még a Hirosimára dobott atombombára, a Little Boy-ra is Rita Hayworth képét ragasztották 1945-ben. A fotós stílust itt is a Life magazin indította be első számú címlaplányával, Dorothy Lamourral. Az angol hadseregnél Vera Lynn, az amerikaiaknál Betty Grable lett a kedvenc. A propaganda plakátok továbbra is inkább a rajzolt karakterekkel hódítottak.
Miután a szexualitás ilyen jól bevált a háborús propaganda során, hamarosan kiterjesztették a stílust mindenféle reklám kampányra. Használták cigaretta, csokoládé, autó, kozmetikai termékek reklámozására, de talán a legismertebbek a Coca Cola pin up reklámjai.
El is érkeztünk 1953-ba. Hugh Hefner neve bizonyára mindenkinek sokat mond. Ő a híres Playboy magazin alapítója. A lap létrejöttét is a negyvenes és ötvenes évek pin up modelljei inspirálták, bár ő sokkal naturálisabb képet akart megjeleníteni a nőkről, mint azt eddig tették. A legelső szám borítóján Marilyn Monroe látható.
Bár 1955-re már a legtöbb magazin címlapja inkább hasonlított a Plaboyra, mint a tíz évvel korábbi pin up borítók. Amikor a magazin már meghaladta a pin up népszerűségét, már nem tartották olyan fontosnak a fotókon hangsúlyozni a női ártatlanságot, inkább a meztelenség került előtérbe. Innentől a stílusnak kezdett leáldozni, kezdett eltünedezni, leginkább csak a megszállott gyűjtőknél volt fellelhető, újabb darabok már ritkán készültek. Az egyik legnagyobb gyűjtő Charles Martignette volt, aki már nyolc éves kora óta megszállotja volt a stílusnak, a 80-as években felvásárolt mindent amit csak tudott. 4300 darabos pin up műalkotás gyűjteményét raktárakban tárolta és soha nem mutatta be a nagyközönségnek.
A stílus a 80-as és 90-es években kezd visszatérni, mint művészeti irányzat, köszönhetően Louis Meisel 1982-ben rendezett kiállításának, majd egy 1996-os publikációnak, A nagy Amerikai Pin up címmel.
2008-ban Martignette szívrohamban elhalálozott, a 4300 darabos gyűjteménye a Heritage Aukciós Háznak adták. 4 év és 12 aukció kellett ahhoz, hogy a teljes gyűjteményt kiárusítsák, és így végre kikerüljön a raktárakból a közönség elé. Ennek is volt köszönhető, na meg a nagy retró hullámnak, hogy újra népszerűvé vált a pin up.
Az újra divatba jött népszerűség a mai fotósokat is megihlette, és mint régen, most is több hírességről készült már ilyen alkotás. Ma talán legismertebb ilyen színésznő Scarlett Johansson.
És hogy ne feledjük, hogy az egész a kerékpártól indult, itt egy kicsit frisebb változat. 
PIN IT UP!
