Minden társadalomban, minden népcsoportban léteznek szokások, amivel lezárják a gyermekkort, és a felnőtté válást ünneplik. Van ahol ez már elvesztette jelentőségét, és csak a jogi megfogalmazások, a törvények húznak egy éles határvonalat arra vonatkozóan, hogy mikortól számít felnőttnek valaki, de van ahol még most is komoly jelentősége van ennek a lépésnek, és különböző próbák során bizonyíthatják az ifjak érettségüket. Ezen szokásokból szedtem össze egy csokorral a világból.
Természetesen Magyarországon sem csak a törvény szerint lesz valaki felnőtt, ha betölti a 18. életévét, de jogi szempontból ekkor tekinthető nagykorúnak. Egyre fogyatkozik azon hagyományok száma, ami már a honfoglalás óta dívik. Régebben ha egy leány felnőttkorba lépett, az eladó sorú lett, házasságot köthetett. Lényegében a leánykérés és a lakodalom is egy olyan ceremónia, amely a felnőtté válást, a felelősségteljes életet, az elválást a szülői háztól szimbolizálja. Ezen szokásokról az etnográfusok kitűnő munkákat írtak, most azonban sokkal inkább a meghökkentő, a mi szemünknek furcsa szokásokról essen szó.
Sok helyen, főként azoknál a népcsoportoknál, akik még mindig az ősi törzsi rendszert és az ősi hagyományokat tartják tiszteletben, nagyon fájdalmas tud lenni egy ilyen beavatási szertartás.
Néhol kifejezetten brutális és véres ez a szertartás, mint az ausztrál Mardudjara törzsnél. A 12-13 éves fiúkat a mellkasukra ülve lefogják, miközben egy másik férfi érzéstelenítés nélkül körülmetéli. Az eltávolított bőrt a fiúnak rágás nélkül le kell nyelnie. Ezután sincs még vége a kálváriának, mert ezután még a pénisz alsó részéről is eltávolítják a bőrt egészen a herezacskóig, majd az így megcsonkított fiúnak a tűz felett kell állnia a szertartás befejeztéig.
Brazíliában a Satere-Mawe törzs tagjai úgy bizonyíthatják nagykorúságukat, hogy egy lapulevelekből készült kesztyűt kell hordaniuk 10 percen keresztül, amiben a világ legfájdalmasabb csípésű hangyái vannak. Ez a hangyafajta a 24 órás hangya, amely arról kapta a nevét, hogy csípése 24 órán át tartó elviselhetetlen fájdalmat okoz.
A dél-amerikai Matis törzs tagjai nem csak fájdalmas, de igencsak veszélyes beavatáson vesznek részt. Először mérgező folyadékot csepegtetnek a szemükbe, hogy javítsák a látásukat, és így küldik őket vadászni. Ezek után a törzs összes tagja megkorbácsolja őket, hogy így készítsék fel őket minden szenvedésre és földi pokolra, majd egy békaméregbe mártott tűvel szúrják meg őket, ami ismerve ezen mérgeket igencsak veszélyes, hiszen bénulást vagy halált is okozhatnak.
Pápua-Új Guinea északkeleti részén az úgynevezett krokodilbőr a szokás, ami annyit tesz, hogy egy éles késsel krokodil szerű mintázatúra szabdalják a jelölt bőrét. A szertartás nem kötelező, de aki nem veti alá magát, azt asszonyként kezelik, és sosem lesz a törzs teljes jogú férfi tagja.
A körülmetélés a világ több pontján számos különböző törzsnél évezredes hagyomány a felnőttségi szertartás során. Így van ez Afrika déli részén élő Xhosa törzsnél is. A fiúkat megborotválják, majd a hegyekbe küldik őket, ahova követi őket egy 'sebész', aki elvégzi a műtétet. A fiúk addig nem jöhetnek le a hegyről, míg teljesen be nem gyógyult a seb.
Az Etióp Hamar törzsben a fiút a család szeme láttára megostorozzák, majd négy tehén hátán kell végigszaladnia, bizonyítva ezzel, hogy alkalmas a törzs felnőtt férfi tagságára.
Az Algonquin indián törzsben az volt a szokás, hogy a jelöltet ketrecbe zárják, majd erős drogokat kap, hogy elfelejtse gyermekkorát.
Ha már körülmetélés, akkor meg kell említeni, hogy a közel keleten, Afrikában és Ázsiában is szokásban van az igencsak fájdalmas női körülmetélés tortúrája is.
A Vanuatu törzs rituáléja, már évszázadokkal megelőzte a mai divatos bunjee jumpingot. Bár itt a kötél nem gumi, hanem indából van, ami igazán erős fájdalmat tud okozni ugráskor. Itt a lényeg, hogy minél halálközelibb legyen az élmény, ezért szinte mindig akad kisebb nagyobb sérülés.
Észak-amerikai őslakos törzsnél, a Mandanoknál négy napig alvás nélkül koplalnak, majd a saját bőrüknél fogva felakasztják őket a tetőre, amit mosolyogva kell viselniük, sőt addig kell mosolyogniuk, míg el nem ájulnak, végül pedig a kisujjukat is levágják.
Van ahol egyfajta megtisztulási rituálékkal ünneplik a nagykorúságot. Ilyen a Matausa törzs, ahol farudak segítségével hánytatják meg az ifjakat, majd nádszárakat nyomnak az orrukba és anyelvüket is véreztetik.
Pápua Új-Guineai Sambia törzs tagjai szintén tisztulási szertartáson vesznek részt. Azzal a különbséggel, hogy itt a fiúkat 7 éves korban elválasztják a nőktől, majd 10 éven át tartó megtisztulási folyamatban kell részt venniük, ami hánytatással, orrvéreztetéssel és egyéb számunkra gusztustalannak tűnő részekből áll.
Nem mindenhol ennyire fájdalmas a beavatás. Nigériában inkább az ottani szépségideál miatt létezik egy szertartás, bár a kormány betiltotta, azért még mindig sokan művelik. Az efi népcsoportnál szokás, hogy az eladósorba került lányokat a ház egy szobájába zárják, ahol folyamatosan hizlalják és egy specialista segítségével masszíroztatják, hogy ott gömbölyödjön, ahol azt a szépség megkívánja. Ez a folyamat 1-3 évig tart.
Szintén Nigériában az Okriba törzsnél már-már nyugati szemmel nézve romantikus szertartáshoz kötik a lányok érettségét. A törzs tagjai úgy vélik, hogy a lányok gyermekkorukban romantikus kapcsolatban élnek a víz szellemével, ezért felnőtté válásuk előtt leküldik őket a folyópartra, ahol több napig énekelniük kell a víz szelleméhez, amíg egy fiú meg nem menti őket.
