Kicsit a témától eltérően, de mégis valamennyire kapcsolódóan, a Bálint, vagy Valentin nap eredetéről, szokásokról szól a mostani írás. Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) a vallási terminológiában a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziások védőszentje. Magyarországon főleg az 1990-es évek elejétől vált ismertté és népszerűvé az angolszász országokból átvett szokások révén, ezért is használják főként az ottani elnevezésű Valentin napot. Vallási és egyéb eredete mára már elhomályosult, és inkább azon napként tartjuk számon, mikor a szerelmesek megajándékozzák egymást.
Eredete az ókori rómáig nyúlik vissza, a kereszténység február 14-én ünnepli, pontosan egy nappal a római Lupercalia ünnepe elé esik. Az ünnepet a rómaiak Lupercus és Faunus isteneken kívül a rómát alapító testvérpárnak, Remusnak és Romulusnak szentelték.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált a 14. században Angliában és Franciaországban. A legenda szerint a püspököt a hite miatt II. Claudius császár végeztette ki 269. február 14-én. A kivégzése előtt visszaadta bőrtönőre vak leányának a látását, és búcsúüzenetet írt a lánynak, amit így írt alá: "A te Bálintod". Ez a Bálint-napi üzenetküldés legnépszerűbb magyarázata. A legenda arról is szól, hogy a püspök a szerelmeseket keresztény szokás szerint megeskette egymással, köztük a katonákat is, ami akkoriban tilos volt. A friss házasokat pedig megajándékozta kertje virágaival. A keresztény liturgia szerint ennek az ünnepnek az eredete Jézus mint égi vőlegény megérkezése az égi mennyegzőre. Az 1970-es katolikus naptári reform során ez a magyarázat eltűnt és helyére a történelmileg bizonyított szaloniki testvérpár Constantin-Cirill és Szent Metód liturgikus ünnepe került.
Az ókori pogány előzményekről még az tudható, hogy február 13-15 közé két vallásos ősi pásztorünnep is tartozott: Faunus és Lupercalia, más néven Februa ünnepe. Lupercalia ünnepe főleg tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álltak, hogy kiengeszteljék vele a farkas alakú Lupercus istent. Ennek során a papok a februa nevű kecskebőr szíjjal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy megtisztulást és termékenységet hozzon. Ugyanakkor ez Júnó istennő ünnepe is volt, a fiatal leányok Júnó templomába mentek, hogy jóslatot kapjanak a partnerválasztáshoz. A férjek virágot ajándékoztak a feleségüknek, az ifjak pedig tombolát húztak a még hajadon leányok neveivel, és a hagyomány szerint ezután együtt jártak, és voltak akik egymásba is szerettek. A római arisztokrácia szemében ez erkölcstelenség volt.
Egy legenda összefüggést teremt Valentinus keresztény mártír kivégzésének napja (269. február 14.) és az ugyanerre a napra eső Lupercalia ünnepének szokásai között, így a régi római hagyományok keverednek a keresztény mártír történetével, amik a későbbiekben meghonosodtak több nép szokásai között is. Hivatalosan a római ünnep és Szent Bálint napja között nincs összefüggés, ezek csak legendák maradtak.
Szent Bálint-napi hagyományok terjedését elég jól nyomon lehet követni:
Anglia:
Angliában e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer költő Madarak parlamentje költeményéig nyúlik vissza, ami egy 1383-ban II. Richárd udvarában megtartott Valentin-napi ünnepségre íródott, és a társra találásról szól. A 15. századtól léteznek Angliában Valentin párok, akik kisebb ajándékokkal kedveskednek egymásnak ezen a napon. A virág ajándékozásának szokása Samuel Pepys költő feleségére Elizabethre vezethető vissza, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Innentől kezdve az angol nemesség köreiben meghonosodott a levél és a virág küldésének szokása. Shakespeare is ír a Hamletben a Bálint-napról Ophelia illetlen énekében, amikor is Bálint-nap éjszakáján a leány bemegy a legényhez, de már nem leányként jön ki.
Németország:
Az angol kivándorlók először Amerikába vitték magukkal a szokásokat, majd a II. Világháború révén az amerikai katonák terjesztették el Európában. Németországban 1950-ben Nürnbergben volt az első hivatalos Valentin-napi bál. Ekkor vezették be hivatalosan a Valentin-napot. Innentől számíthatjuk az üzlet összekapcsolódását is e nappal, főleg a virágtermesztők és az édességipar reklámjain keresztül terjedt el. Megjelentek az édességcsomagok, a kártyák, a parfümök, egész kis ipar jött létre. Ezen a napon mindig megemelkedik a virágvásárlás, és amíg év közben főleg a nők vásárolnak virágot, ezen a napon a férfiak vannak többségben, és leginkább az ilyenkor hirtelen megdráguló vörös rózsa fogy.
Japán:
Japán is átvette a szokást, bár ahogy megszokhattuk némileg másképp. Február 14-én a hölgyek ajándékozzák meg csokoládéval a férfiakat, akár férfi kollégáikat is, majd egy hónappal később az úgynevezett fehér napon viszonzásként aprósüteményt kapnak a férfiaktól.
Dél-Korea:
Itt ugyanaz a helyzet, mint a Japánoknál, csak kiegészítették azzal, hogy aki sem február 14-én, sem március 14-én, a fehér napon sem kap ajándékot, az április 14-én a fekete napon 'gyászolja' ezt egy fekete szósszal készített teával, a jajagmyeonnal.
Kína:
Kínában is egyre népszerűbb lesz ez az ünnep, főleg a fiatalok körében, akik ezzel a nyugathoz való csatlakozásukat, nyitásukat akarják kifejezni.
Brazília:
Itt hasonló az ünnep, mint Európában, azonban nem február 14-én, hanem június 12-én tartják.
Olaszország:
Itáliából ered az a már máshol is meghonosodott szokás, hogy a fiatalok hidaknál, folyóknál, tavaknál találkoznak és először még kerékpár tárolókra, később már kifejezetten erre a célra szolgáló állványokra lakatot helyeznek, amire kettejük nevének kezdőbetűit írják, majd a kulcsot a vízbe hajítják, miközben kívánnak maguknak valamit. Ezt a kívánságot nem szabad elárulni.
Finnország:
A finneknél ez a barátság napja. Ezen a napon képeslapot vagy kisebb ajándékot küldenek egymásnak a barátok és azok, akik szimpatikusnak találják egymást, de ennek nincs szerelmi vagy erotikus jellege.
Lengyelország:
Chelmno templomában évszázadok óta őriznek egy Szent Bálint ereklyét, ahol minden évben február 14-én megünneplik egyházilag is a vértanú és a szerelmesek ünnepét.
Magyarország:
Hazánkban főként a magyarországi németek körében volt népszerű Szent Bálint. Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére emelt kápolna, a közeli Töttös Szent Erzsébet templomának mennyezetén pedig megtalálható Bálint freskója. Cikó központjában is található egy régi kereszt, aminek egyik oldalán német öltözetben Szent Vendel, a másik oldalán Szent Bálint található. A magyar lakosság köreiben inkább a 'nyavalyatörésre' (epilepsziára) hajlamosak viseltek a nyakukban Bálint keresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint, ha ezen a napon száraz, hideg idő van, akkor jó lesz a termés. Azt is tartották, hogy ezen a napon választanak párt maguknak a verebek, és térnek vissza a vándor vadgalambok.
1997. február 14-től Molnár Pál újságíró kezdeményezésére az általa megalapított Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű irodalmi díjat ekkor adják át Budán. A díjalapító az amerikanizálódással szemben próbál azóta is európai jelleget adni a Bálint-napnak. 2006 óta Bálint-napi Balassi-fesztivál elnevezéssel szerte Európában irodalmi estekre kerül sor.
Az átvett szokásoknak köszönhetően azonban leginkább itthon is a szerelmesek napjaként ünneplik e napot.
