Mostani posztunkban egy nagy témakört felölelő írást kezdünk el több részben tárgyalni, ez pedig nem más, mint a vibrátorok és a dildók. Kettő között mondhatjuk hogy egyszerű a különbség, a vibrátorok rezegnek vagy mozgató mechanizmussal rendelkeznek, míg a dildók egyszerűbb statikus eszközök.
Kezdjük egy kis történelemmel. A régészek már az őskorból származó kőböl faragott fallikus tárgyakat is találtak, melyeknek nem teljesen tisztázott a szerepe, hogy szoborként, díszként alkalmazták e, vagy a világ legelső szexuális játékszerei voltak, mint ez a 28 ezer évvel ezelőtti kőből faragott fallosz is:
A legenda szerint Kleopátrának is volt egy találmánya, az úgynevezett mérges méhek (i.e. 54). Ennek a lényege az volt, hogy elvadított méheket kell bezárni egy megfelelő méretű és formájú hengerbe, ami a méhek repkedése és dongása következtében rezegni fog, élvezetet nyújtva ezzel a használójának. Persze ez nem bizonyított tény.
Már a középkorban is használtak különböző dildókat, amiket fából faragtak ki és rendszerint állatbőrrel borítottak. Ezek használata az egyház szemében szigorúan tilos volt, hiszen a szexualitásnak nem az örömszerzés, hanem a gyermeknemzés volt a célja, ezért akit rajtakaptak, hogy ilyen segédeszközöket használ, arra akár öt év vezeklés is várt.
Hivatalosan a 19. század végén jelentek meg szigorúan gyógyászati célból. A hisztériának nevezett lelki bántalmat igyekeztek vele gyógyítani, amit a méh megváltozott működésével hoztak kapcsolatba. Ebből az időszakból a világ minden tájáról ismerünk darabokat. Íme néhány:
Ez a darab japánból származik.
A viktoriánus kor terméke az első igazán vibrátornak nevezhető gőzmeghajtású masina, George Taylor fizikus találmánya.
Nem sokkal később megjelent az első elektromos modell is, Joseph Mortimer Granville fejlesztése, melyet azonban nem nőknek szántak, hanem férfiaknak, méghozzá relaxációs, izomlazító céllal.
Hasonló célokat szolgált a Pulsocon elnevezésű bájos kis szerkezet, ami valamivel praktikusabb volt kortársánál. Nagyjából az 1880-as évektől az 1920-asokig volt forgalomban.
Dr. Johansen találmánya ennek árnyaltabb, a képen cserélhető fejű kivitele látható a 20. század első éveiből.
Mindezek persze kifejezetten csak orvosi céllal. Ám ezek az orvosi masinák még nagyon drágák voltak, és a kezelések csak az orvosi rendelőkben folytak. A változást az elektromosság elterjedése hozta meg, aminek következtében kisebb méretű, olcsóbb eszközök kerültek forgalomba, mint masszírozó eszközök. Volt olyan kisiparos, aki nagyon szemérmesen csak porszívó alkatrészként forgalmazta portékáját. A gyártók intenzív reklámkampányokat indítottak az újságokban, így kerültek lassan a rendelőkből az otthonokba ezek az eszközök. A 20. század elejére már sok háziasszony fiókjában ott lapult egy-egy ilyen orvosi segédeszköz, amivel maga kezelhette a hisztériáját, amikor szükségét érezte. Ezek az eszközök még hálózati áramforrásról működtek, ami bizony sok végzetes kimenetelű baleset okozója is volt, mivel sokan úgy vélték, hogy betegségük kezelésére a fürdőkád a legalkalmasabb hely.
Az 1920-as évektõl egyre inkább fellendült a pornóipar, és az ilyen tárgyú képeken, illetve filmekben (az elsõ pornófilmek az 1920-as években készültek!) gyakran feltűntek a vibrátorok, és bizony szó sem volt hisztériáról, leplezetlenül szexuális célokra használták. Innentől kezdve nem lehetett tovább tagadni: a tisztes és vállalható gyógykezelés státuszából hamar a szégyellnivaló önkielégítés kategóriájába került a vulvamasszázs, és az erre szolgáló kütyük is kínossá váltak. A háziasszonyok azonban érthető okokból ragaszkodtak intim ketyeréikhez, így minden maradt a régiben, csak épp nem illett róla beszélni. A nők orgazmus igényét ugyanis továbbra sem volt hajlandó elismerni a társadalom.
Szerencsére hamarosan elkövetkezett a szexuális forradalom, és mindenki a szabad és legfőképpen örömteli szerelemmel volt elfoglalva, aminek köszönhetően az orgazmus nem számított végre társadalmi tabunak, és rehabilitálták a vibrátort is egyéb intim játékszerekkel együtt. Mindebben persze tekintélyes részt vállaltak a harcos feministák is, akik szorgalmazták a női szexualitás elismerését.
Ma már szinte senki nem ütközik meg egy ilyen játékszer láttán, már csak azért sem, mert egy néhány évvel ezelőtt végzett felmérés szerint a nők 46 százaléka rendelkezik vibrátorral. A megítélése is meglehetősen pozitív, legalábbis egy másik felmérés erre az eredményre jutott: a megkérdezett többsége ugyanis azon a véleményen volt, hogy a vibrátor az egészséges szexuális élet része, és nem kizárólag maszturbáláshoz használatos, hanem egyre több pár építi be az együttléteibe is. Ennek ellenére az USA több államában is tilos az árusítása, amit a kereskedők úgy küszöbölnek ki, hogy a hagyományokhoz híven masszázskészülék néven forgalmazzák.
A következő részben a vibrátorok anyagáról lesz szó.
